Eggyé vált lelkek balladája

– Pillanatnyi megélt csodák margójára –

1. Örökké tartó pillanatig öleltük egymást,
a sötétben tapogató árnyak
eltűntek, hirtelen semmivé lettek.
Két lélek eggyé vált, s folytatta útját,
merre vezet útja,
még nem tudja.

2. Egy pohár bor éppoly édes,
mint a méz,
csak annyit kérek, legyen így ez még.
Pár percet, egy plusz
megállót,
féltve az időt, a
múlandót.

3. Jöttél, és megérintettél,
kérés nélkül beszélgettél,
kézen fogva-összebújva,
sejtmagig kitárulkozva.
Apró csoda,véletlenek sora,
s az éjszaka,
mit nem feledek soha.

4. Nem szerelmi vallomás ez,
csak kiírom magamból,
mert muszáj-kell, hogy
tudd,
köszönöm,
hogy nekem adtad a világot.

5. Csendesedek, lepihenek már,
de elmém visszajátszást vár.
Mozivászon, s látok
mindent újra-meg újra,
oly erővel hat rám,
mintha itt lennél,
megint.

6. Nem tudom kitől,
talán tőled kérjem,
őrizze meg e percet nekem.
Azt adtad, mire
legjobban vágyom,
feltétlen őszinte
szívet, s örökre szóló lelki tisztaságot.
A végtelen időt
órákba zárva,
egy pohár forralt bort, s magunkat
eggyé válva.

7. Angyalok vezessenek hozzám,
ha hív a szükség,
vagy a végzet.
Hagy adjam én is, ha csak percekre is
a lelkem,
neked.

8. Tudom, s érzem,
hajt az ösztön és a csoda,
hogy megleltük egymást,
összekapcsolódva,
az örökkét vágyva,
mindezt természetességgel fogadva,
mintha magától értetődő lett volna.

9- Szívből igazán együttlét,
egy üveg bor mellett megosztott igazság.
A tiéd, az enyém,
nehezen megtalált, felhőtlen boldogság.
Összefonódó kezek, sorsok,
s a megnyugvás,
ilyen igenis lehet a világ.

10. A lélek bátran folytatta útját,
járt, s járatlan vidékeken át,
néha megállva, felsóhajtva,
olykor elbújt,
egy emlékfoszlány várta,
fellélegzett, s haladt tovább,
szívből szeretni, akár csak egyetlen percre,
e gondolat vitte tovább.

(2014-2019)
Máté Brigitta

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Bankkártyás fizetési lehetőség